Ágh István költő, író
(Felsőiszkáz, 1938. március 24.)

Nagy László költő öccseként eredeti neve Nagy István. Sok műfajban alkot: szépprózát, szociográfiát, esszét, kritikát és gyermekirodalmi műveket ír. Egyik fontos élménye gyermekkorának emlékvilága, illetve az elszakadás és a városban való új identitás megtalálása, különösen a hatvanas–hetvenes évek művészvilágának és szellemi mozgásainak befogadó feldolgozása. Másik meghatározó élménye 1956: megsebesül a Kossuth téri sortűzben, kórházba kerül, véletlenül marad életben, erről a tapasztalatáról csak a rendszerváltozás után írhat szabadon, bár 56-hoz való hűségét mindvégig megvallotta. Organikusan építkező életműve – költészete és prózája – a hagyomány, az örökség újraértelmezésének, folytathatóságának és a korszerűségnek, modernségnek a szintézise. Kivételes intellektuális érzékkel emeli a valóság ábrázolását bölcseleti és ismeretelméleti, valamint a költészet metafizikai tapasztalatának magasságába.

1975-ben az Új Írás versrovatának vezetője, 1985 és 1990 között a Magyar Nemzet munkatársa, 1997 óta a Hitel folyóirat szerkesztője, 1967-től a Magyar Írószövetségnek, 1986-tól választmányának, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémiának, a 2008-ban alapított Bella István-díj kuratóriumának és a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának a tagja.

Főbb művei: Versek: Szabad-e énekelni (1965), Rézerdő (1968), A tündér megkötözése (1971), Jóslatok az újszülöttnek (1973), Jól vagy? (1977), Boldog vérem (összegyűjtött versek, 1979), Napvilág (1981), Keseredik a föld héja (1984), Napló és tulipán (1987), Emberek éltek itt (1991), Évfordulók (1994), Mivé lettél (válogatott versek, 1998), A képzelet emléke (2000), Semmi sem úgy (2003), A megtalált időből (2005), Októberi fogadalom (2006), Hívás valahonnan (2011).Gyermekirodalom: Krumplinyomó huszár (gyermekversek, 1977), Struga manó csöngölődzik (gyermekregény, 1982), Felekirály (meseregény, 1985).

Szociográfiák, szépprózák: A madár visszajár (1973), Üres bölcsőnk járása (1979), Dani uraságnak (1984), Egymás mellett (1986, 2008), Utolsó terelés az őszi legelőn (1989), Kidöntött fáink suttogása (1990, 2008), Rókacsárda (1993, 2009), Virágárok (1996, 2008), Árokból jön a törpe (1997, 2010).
Esszék: Egy álom következményei (1983), Ahogy a vers mibennünk (2000), Fénylő Parnasszus. Balassi, Csokonai, Ady (2008).

Műfordítások: Mile Nedelkoszki versei (Nagy Lászlóval, 1982), Miodrag Pavlovič: Fényes és sötét ünnepek (társfordító, 1988). Válogatott verseskötete jelent meg macedónul (2000). Jelentősek lengyel, cseh, bolgár, szerb, szlovén, macedón, finn, észt és más finnugor mű- és népköltészeti fordításai.