Czigány György író, költő, műsorvezető

(Budapest, 1931. augusztus 12.)

A Zeneművészeti Főiskolán szerzett zongoraművész-tanári diplomát. 1956 és 1976 között a Magyar Rádió munkatársa (szerkesztője, zenei rendezője, műsorvezetője, zenei főosztályvezetője), majd 1976-tól húsz éven át a Magyar Televízió alkalmazottja különböző beosztásokban (munkatárs, művészeti producer, zenei műsorok stúdióvezetője).

Már fiatalkorától ír verseket és prózai műveket. Kritikusai szerint kiemelkedő a versszerkesztő tehetsége, a forma fölényes, elkápráztatás nélküli kezelése. Verseinek bejárható mélységei és magasságai vannak. Versvilágban ott van valami mediterrán, valami itáliai, a szó legnemesebb, legklasszikusabb értelmében vett reneszánsz polihisztorság nyoma. Intellektuális lírikusként nyugtalan szenvedéllyel kérdez rá a lét és az elmúlás kérdéseire. Szemlélet- és alkotásmódjára erősen hatott az egzisztencialista filozófia is, hiszen a magára hagyott, a létbe kivetett ember drámai kérdéseit fogalmazza meg makacs szenvedéllyel, sokszor váratlanul egybeötvözött képek segítségével. Ízlésére, lírájának természetére az Újhold körének törekvései is befolyást gyakoroltak.

Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Írók Egyesületének, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságnak és a Távlatok című folyóirat szerkesztőbizottságának.

Díjak, elismerések: Liszt Ferenc-díj (1970), Erkel Ferenc-díj (1971), SZOT-díj (1973), Magyar Köztársaság Érdemes Művésze (1988), Batthyány-Strattmann László-díj (1992), József Attila-díj (1996), Pro Literatura-díj (1997), Aranytoll (1999), Joseph Pulitzer-emlékdíj (életmű, 2000), Művelődés Szolgálatáért (2000), Arany János-jutalom (2001), Péterfi Vilmos-életműdíj (2002), Stephanus-díj (2004), Salvatore Quasimodo-díj (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2005), Prima Primissima-díj (2006), Magyar Örökség-díj (2009), Óbuda-Békásmegyer díszpolgára (2011), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011).

Művek: Versek: 23 vers (Borsos Miklós bevezetőjével, 1971), A magunk kenyerén (1971), Aszfaltfolyók (1974), Hazát! (1979), Álmok Ninivéből (1983), Augusztus tárgyai (válogatott és új versek, 1987), Lacrimosa (versek a Poesis Hungarica sorozatban, 1989), Három gyertya (1992), Fények a vizen (1995), Itt van Pompeji (régi és új versek, 1997), Ima (versek Borsos Miklós rajzaival, 1998), Fél perc nyár (válogatott és új versek, 2000), Mézet ont az ég (2002), Huszonnégy vers négy tükörben (2003), Álmot, gyönge leánykát (2003), Hála (2006), Az elsüllyedt katedrális (2008), Égi kémia (versek, tízmondatos karcolatok, 2008).

Prózák: A muzsika hullámhosszán (esszék Lázár Eszterrel, 1970), Ki nyer holnap? (interjúk, 1972), Miért igen, miért nem? (harminckét muzsikus a zenei közélet kérdéseiről, 1973), Monteverdi: Odüsszeusz hazatérése (operaszövegkönyv, 1974), Csak a derű óráit számolom... (interjúk, 1981), Álmodj Bachot! (vígopera szövegkönyve, 1990), Szép magyar liliom (versek egy sanzonoratóriumhoz, 1991), Mozarttal vacsorázom (esszék, elbeszélések, 1992), Vándorévek (esszék, novellák, 2001), A Teremtő ministránsai (2003), Tizedek (2004).