Kiss Dénes író, költő
Pacsa, 1936. január 1. – Budapest, 2013. június 21.
Sok műfajban alkot: versek, regények, esszék, tanulmányok, gyermek- és ifjúsági könyvek, történelmi regények, valamint számos gyűjteményes kötet szerkesztése jelzi életművét.
1956. október 24-én megjelent verse miatt 1957-ben kizárták az ország összes főiskolájáról és egyeteméről, majd internálták. 1957 végétől gyári munkás, majd könyvtáros, s csak 1960-tól dolgozhat a sajtóban (Esti Hírlap, üzemi lapok). Költészete a népi elkötelezettség és hagyomány, ugyanakkor a legmodernebb költői személyesség és érzékenység erőterében alakult. A nyelv iránti vonzalma a versnyelv hajlékonyságának weöresi játékosságával mutatkozott meg, majd a magyar nyelv eredete, különleges sajátosságai teoretikusan is foglalkoztatják. Kutatásai alapján a magyar nyelv a lehető ősnyelv, hacsak nem maga az ősnyelv. A magyarban található a legtöbb etimon (szógyök) a világ összes nyelve közül. E nyelvet a világ majd összes nyelvével párhuzamban lehet hozni, nemcsak mai nyelvekkel, hanem az ókori nyelvekkel is. Minden műfajban – népszerű előadásokban is – méltó módon emlékezik 1956 erkölcsi-szellemi örökségéről.
1974 és 1991 között a Népszava irodalmi mellékletének szerkesztője. 1985-ben a Berzsenyi Társaság főtitkára. 1991-ben a Magyar Fórum főszerkesztő-helyettese és a Magyarok folyóirat főszerkesztője. 1991 és 1993 között az Új Magyarország olvasószerkesztője. 1993-ban a Vállalkozói Újság, majd a Heti Újság, illetve a Heti Nemzeti Újság főszerkesztője. 1997-ben a Trianon Társaság társelnöke. 1998-tól a Lyukasóra folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. 2000-től a Trianon Társaság elnöke, míg 2007-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja.
2013. június 21-én, Budapesten halt meg.
Díjak, elismerések: József Attila-díj (1975), SZOT-díj (1983), Magyar Lajos-díj (1988), A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1988), Kölcsey-díj (1995), az MTI-PRESS tárcapályázatának III. díja (1994), a Magyar Írószövetség tárcapályázatának Különdíja (1995), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (1999).
Főbb művek (több mint hatvan kötete jelent meg): Versek: Porba rajzolt szobafalak (1962), Arcom a föld (1965), Arctól arcig (1970), Kék kék kék (1973), Hetedhét (1975), Égi folyó (1978), Tűnt nyarak királya (válogatott, 1980), Országlás (1983), Vasban aranyban (1987), És reng a lélek (1990), A fenevad etetése (1992), Uttam-futtam (1994), Talán Magyarország (válogatott, 1995), Bejöttek a bankok (1998), Lázvert március (2001), Hódoltság (2008).
Regények: Mondd a falaknak (1973), Hét gömb rendje (1975), Jégen választott király (1991), Merénylet Visegrádon (1993).
Önéletrajzi írások: A csönd születése (1985), Halálaim árnyékában (1997).
Prózai művek: Károly Róbert királyunk (1993), Agy Magyarország (2005), Mátyás Király (2008), Beszélgetések az aggyal (2008).
Esszék: Játék és törvény (1984), Így élt Mátyás király (1990), ŐSnyelv – nyelvŐS? Az ŐSEGY titka és hatalma, avagy a magyar nyelv tana (1993), Bábel előtt (1999), Galántai láncok (2000), Aki fázik, fát keres (2002), Bábel után (2004), EmberSzám (2008).
Tanulmányok: Gömbgondolkodás (2010).
Ifjúsági regények, gyermekregények, gyermekverskötetek, verses mesék, mesék.