Tóth Éva

(Budapest, 1951)

Wutka Tamás esszéista, 1951-ben született Budapesten. Dolgozott a nyomdászat és a kultúra különböző területein. 1980 óta publikál különféle lapokban, folyóiratokban. Jelenleg a Lyukasóra folyóirat főmunkatársa. Kötetei: Benedek István (1990), Mindent tudunk (1994), Búcsúpillantás az irodalomra (2007).

(Budapest, 1931. október 26.)

Születésekor a családi neve Németh volt, de anyai nagyanyja szülőfalujáról (Szakonyról) előbb írói névként, majd polgári névként is felvette a Szakonyi vezetéknevet. Kalandos fiatalkor után 1958 végén közlik az első novelláját, s három évvel később már kötete is megjelenik. Tárcái, elbeszélései és regényei mellett nevezetesek a drámái, tévéjátékai, színpadi adaptációi és rádiójátékai. Műveiben erkölcsi érzékenységgel mutatja be az önmagukat és a hivatásukat kereső hőseit, de megjelennek műveiben saját ifjúságának az emlékei is.

(Budapest, 1979)

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem olasz szakán szerzett diplomát. Költői pályája a Stádium Fiatal Írók Körében indult. Tizenkilenc éves korában jelent meg az első verseskötete. Végzettségénél is fogva verseire nagy hatást gyakorol az olasz kultúra, elsősorban Dante és az itáliai reneszánsz költészete. Egyik méltatója szerint „költészetének világképét a gnosztikus mitológiai elemek keresztül-kasul átszövik. Az éjszaka, a sötét, a hajnal, a fénylés, az én betemetettsége, szárnyalásvágya, sorsfeladata és rejtett közössége a többi lélekkel, a menekülés, a távoli otthonból való e világ­ba születés, az e világi idegenség, a szó mitikus-életadó ereje mind-mind vissza­térő motívumai. … Mitikus-drámai szituációkon keresztül láttatja önmagát, s önmagán keresztül – meglehetősen halványan – a világot. …hangja szélsőségektől mentes, nagy érzésekkel átitatott, lírai hömpölygés. Harmóniát, békét, egykedvű, szomorkás, melankolikus hangulatot áraszt – termékeny feszültségben azzal a nyugtalanító tartalommal, amelyet kifejez. Sohasem vidám, sohasem könnyed, mindig elmélyült. Olykor rímel, de az időmértékes-ritmikus verselés zeneisége marad elsődleges. Távol áll tőle az avantgárd jellegű formabontás, illetve formateremtés.” Legújabb kötetében egyebek között olyan írások vannak, amelyek a költészet, az irodalom és a művészet jelenlegi helyzetét hívatottak feltérképezni, s amelyek elmélyülten foglalkoznak a magyar költészet múltját, jelenét és lehetséges jövőjét meghatározó kérdésekkel.

(Barót [Románia], 1937. december 2.)

1958-tól a magyar és a világirodalom legjelesebb alkotóinak műveit – csaknem ötszáz könyvet – illusztrálta. A Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Ék Sándor tanítványa volt. 1962-ben fejezte be a főiskolát, majd Olaszországban és Angliában járt tanulmányúton. Főként könyvillusztrációkat és animációs filmeket, valamint ironizáló, archaizáló tollrajzokat, linómetszeteket, litográfiákat és rézkarcokat készít. Weöres Sándor könyvének, a Psychének az illusztrálásával robbant be a kulturális életbe, kifogástalan stílusérzékkel valósítva meg a grafika eszközeivel ugyanazt a szerepjátékot, amelyet Weöres az irodalomban. Balzac, Shakespeare, Villon, Dickens, Babits, Weöres Sándor és Lázár Ervin művei ihlették, valamint olyan, közismert irodalmi hősök, mint Don Quijote, Robinson, Casanova és Münchausen báró, továbbá nevezetes történelmi helyek, többek között Topkapi, Cordoba, Mükéné és Gibraltár. Alkotásai otthonosságot sugallnak, bensőséges viszonyt a művel és az európai kultúrával, amelyet egységesnek és átjárhatónak tekint és ábrázol.

(Budapest, 1944. augusztus 12.)

A kortárs magyar költészet – és filmírás – eredeti, erőteljes és sok műfajt képviselő alkotója. Különleges helye van a magyar irodalomban: egyszerre rendhagyó, kései avantgárd költő, ugyanakkor az eredeti reflexió, a magyar értelmiségi lét sorstörténetének képviselője is. Verseit, ciklusait verses, filozófiai-történelmi poétikai publicisztikának is lehet nevezni, amelynek darabjai a magyar és az európai történelem elmúlt századaihoz kötődnek szüzséjükben, de a bennük megjelenő költői problematika, világlátás nagyon is mai és aktuális. A földrészünket járó kultúrember beszél bennük, aki a helyszíneket, a dolgokat és a műveket sajátosan magyar szemmel és szellemmel nézi. Regényei a magyar történelem súlyos korszakait idézik fel (1848/49-es emigráció, második világháború). A legsikeresebb filmforgatókönyv-író (Mephiszto, Redl ezredes) – a hetvenes években rendezett filmjeit betiltották.

(Budapest, 1931. augusztus 12.)

A Zeneművészeti Főiskolán szerzett zongoraművész-tanári diplomát. 1956 és 1976 között a Magyar Rádió munkatársa (szerkesztője, zenei rendezője, műsorvezetője, zenei főosztályvezetője), majd 1976-tól húsz éven át a Magyar Televízió alkalmazottja különböző beosztásokban (munkatárs, művészeti producer, zenei műsorok stúdióvezetője).

(Budapest, 1939. július 28.)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán 1969-ben szerzett tanári diplomát. Ettől az évtől az Élet és Irodalom című hetilap munkatársa, majd versrovatának vezetője. 1979-ben az Új Tükör című hetilap vers- és prózarovatának vezetője, 1986 és 1988 között a Magvető Könyvkiadó főszerkesztője, majd újra az Élet és Irodalom rovatvezetője, főszerkesztő-helyettese. 1989 és 1992 között A hónap versei című tévéműsor szerkesztője. 1991-től tíz éven át (nyugdíjba menéséig) a Nemzeti Tankönyvkiadó Társadalomtudományi Szerkesztőségének főszerkesztője. 2001 és 2009 között a Digitális Irodalmi Akadémia Kálnoky László-szakértője. Írásai főként a kortárs magyar lírához kapcsolódnak. Műelemzéseit ember iránti kíváncsiságnak nevezhető szenvedély fűti. Tankönyveire a tárgyszerűség, a higgadt értékelés és a kiegyensúlyozott arányok tiszteletben tartása jellemző, lehetővé téve az iskolai tanítást és az egyéni foglalkoztatást egyaránt.